2023.04.23. - A 109. Liege-Bastogne-Liege nyomában
A Liege-Bastogne-Liege, más néven a La Doyenne, azaz a „legöregebb” története 1892-ben vette kezdetét, akkor hívta ugyanis a L’Express napilap életre a francia versenyek mintájára. Az első néhány évben még amatőr viadalként funkcionált, ennek köszönhetően a belga Léon Houa uralta azt. Kezdetben rengetegszer változott a rajt és a cél helyszíne, a folyamatos csalások miatt egészen az 1930-as évekig inkább csak a botrányoktól volt hangos az esemény – vonatozás, kerékpárlopás, tiltott kerékpárcsere és sorompó alatt átbújás története is színezte ezeket az esztendőket.
A legtöbb győzelmet Eddy Merckx (1969, 1971, 1972, 1973, 1975) aratta, de nyert itt többek között Rik Van Looy (1961), Roger De Vlaeminck (1970), Bernard Hinault (1977, 1980), Sean Kelly (1984, 1989), Moreno Argentin (1985, 1986, 1987, 1991) és Paolo Bettini (2000, 2002) is.
Az egyik legemlékezetesebb versenyre 1980-ban került sor, amikor a kerekesek fagyos hidegben, iszonyú szélben tették meg a távot. Végül Bernard Hinault nyert, akinek mintegy három hetébe telt az, hogy egy-két úját újra mozgatni tudja.
Általában a Liege-Bastogne-Liege izgalmai akkor kezdődnek, amikor a mezőny eléri a Côte de la Redoute kaptatóját. Ez az az emelkedő, amelyen, ha győztes személyét még nem is, de azt, hogy ki az, aki nem bírja a tempót, azt mindenféleképpen látni fogjuk. Az esélyesek azonban nem fogják pazarolni az erejüket, számukra a legjobb támadási helynek a Côte de La Roche-aux-Faucons tűnik.
Az idei kihívás hossza 258,1 kilométer, tizenegy fallal. Ami az esélyeket illeti a címvédő Remco Evenepoel (Soudal-Quick-Step) mellett az ardenneki triplázásra készülő Tadej Pogacar (UAE Team Emirates) is ott lesz a rajtnál, de Tom Pidcock (INEOS Grenadiers), Mikel Landa (Bahrain Victorious), Michael Woods (Israel-Premier Tech), Mattias Skjelmose (Trek-Segafredo), na és persze Valter Attila (Jumbo-Visma) neve is említésre méltó.