Országútis hírek külföldről: jön az Amstel Gold Race, de mi köze a jégkorongnak és a hippiknek a versenyhez, Philipsen duplázott a Török Körön
Jön az Amstel Gold Race; a sörök versenye
A kockakövekről az Ardennek erdős meredek kaptatóira vándorol a karaván. 2020-ban a koronavírus-helyzet miatt elmaradt a verseny, idén pedig a helyi korlátozások és az egészségvédelmi intézkedések miatt egyfajta - ahogyan a kerékpárosok fogalmaztak – mini-világbajnokságként, egy Valkenburg környéki körpályán zajlik majd. A mezőnyre tizenhárom kör, azaz 216,7 kilométer vár, körönként három rövid, de annál nehezebb fallal, név szerint a Geulhemmerberg (970 méter, 7,9%), a Bemelerberg (900 méter, 7%) és a Cauberg (800 méter, 7,4%) igyekszik megnehezíteni a résztvevők dolgát.
A szervezők a tizenkilenc WorldTeam mellett hat – Alpecin-Fenix, Team Arkea-Samsic, Sport Vlaanderen-Baloise, Bingoal Pauwels Sauces WB, Gazprom-RusVelo, Uno-X Pro Cycling Team - ProTeam csapatnak is lehetőséget biztosítanak.
Ami az esélyeket illeti, előzetesen megegyeznek a vélemények abban, hogy egy igencsak izgalmas és nyílt viadalra van kilátás, talán Wout van Aert (Team Jumbo-Visma) és a világbajnok Julian Alaphilippe (Deeceuninck-Quick-Step) kettőse emelendő ki, de Primoz Roglic (Team Jumbo-Visma), Tom Pidcock (INEOS-Grenadiers), Michael Matthews (Team BikeExchange) és Matteo Trentin (UAE Team Emirates) sem leírandó.
Jégkorong, hippik és az Amstel Gold Race
1966-ban két holland sportpromóter Ton Vissers és Herman Krott úgy döntött, hogy közös vállalkozásba kezd és megalapítja az Inter Sport nevezetű céget. Vissers mint lakberendező és egykori jégkorongjátékos 1963-ban csöppent bele a kerékpározás világába, miután a Holland Körverseny alkalmával felkérték, hogy legyen egy kis helyi csapat segítője a viadal alatt. A versenyből aztán kizárták miután képes volt szemben autózni a mezőnnyel, hogy az egyik defektet kapó versenyzőjének segíthessen. Három évvel később 1966-ban a Willem II csapatának vezetője lett. A gárda egyik kerékpárosa nem volt más, mint a legendás Rik van Looy.
Krott sem egyszerűen ismerte meg a kerékpározás világát. Autókölcsönzőt működtetett, majd Peter Post személyi asszisztense lett, miközben az Amstel sörgyár üzletkötőjeként is tevékenykedett. Miután Krott és Vissers összebarátkozott kisebb versenyeket szervezgettek Hollandia szerte. Krott később próbálta meggyőzni az Amstelt, hogy a támogatásukkal indítsanak egy profi csapatot. A sörgyár azonban nagyobb lehetőséget látott egy minden eddiginél profibb nemzetközi viadalban, mint egy csapatban.
Az első Amstelre 1966. április 30-án került sor Hollandia nemzeti ünnepén. A kerekesekre 280 kilométer várt Amsterdamtól Maastrichtig. Ráadásul a pénznyeremény is egészen szép volt, így számos nagy kerekest a viadalra vonzott.
Aztán persze az első versenyt megelőzően kiderült, hogy a folyók és a rengeteg szűk kanyar következtében a megmérettetés távja jóval hosszabb, mint 280 kilométer, így a rajt helyszínét előbb Utrechtbe majd Rotterdamba helyezték át, majd végül az ismeretlen kisváros Meersen tűnt a legjobb választásnak. Ám néhány nappal a rajt előtt kiderült, hogy innen csak egyetlen kis híd vezet ki Rotterdam felé, így az utolsó pillanatban Breda lett a befutó.
Azonban a problémák itt még nem fejeződtek be. Ugyanis az útvonal nagy részét a Hollandia függetlenségéért küzdő hippik zárták el. Feltéve az i-re a pontot a tulipános ünnep alkalmából a királyi család is a környékre látogatott, ezért a rendőrség félve az esetleges támadásoktól újabb változtatásokat kezdeményezett. Először és utoljára rajtolt el így a viadal Bredaból, amely mindenféle probléma nélkül lezajlott, a győzelmet végül a francia Jean Stabliski (Ford-Hutchinson) szerezte meg.
Herman Krott egészen 1995-ig tündökölt, mint a viadal főszervezője, majd Leo van Vliet vette át a vezetői szerepkört, amelyet azóta is tart. A limburgi régió legfontosabb kerékpárversenye szűk, de annál meredekebb falairól híres, amelyek az ardenneki erdőkben kanyarognak.
A megmérettetés történetében nyert itt többek között a kannibál Eddy Merckx (1973, 1975), a győzelmi csúcstartó Jaan Raas (1977, 1978, 1979, 1980, 1982), Bernard Hinault (1982), Johan Museeuw (1994) és Alexandre Vinokourov (2003) is.
Jasper Philipsen már a második etapgyőzelmét ünnepelhette a Török Körversenyen
A szél játszotta a főszerepet a 2.Pro besorolású Török Körverseny hetedik, Marmaris és Turgutreis közötti 180 kilométeres szakaszán. Ennek eredményeképpen végül mindössze egy szűk nyolcvan fős csoport érkezett meg mezőnyhajrára, amit az előző naphoz hasonlóan ezúttal is a belga Jasper Philipsen (Alpecin-Fenix) nyert meg. Kusztor Péter (Team Novo Nordisk) csapata legjobbjaként, a győztessel azonos idővel a 42. helyen zárt. Az összetett versenyt továbbra is a spanyol Jose Manuel Diaz (Delko) vezeti, de az utolsó etap előtt mindössze egyetlen másodperc az előnye az ausztrál Jay Vine-al (Alpecin-Fenix) szemben.
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.