TESZT: Trek 4.5

Külső és design:

Diavetítéshez kattints a képreAttól függetlenül, hogy a komoly országútik világában viszonylag olcsónak mondható gépről volt szó, a design tekintetében a részletekre annyira odafigyeltek, mintha csak a márka top modelljét tervezték volna. A kék-fehér kombinációban alapvetően még nem lenne semmi különös, de a festés gyönyörű, a kiegészítők és alkatrészek színválasztása pedig nagyon feldobja az összképet. A fehér most amúgy is nagy divat, láthatjuk, hogy a ProTour menők is szinte mind ilyen bringákkal tekernek, így természetes, ha mi amatőrök is hasonlóra vágyunk. A csúcsmodelleket nehéz megfizetni, így jó döntés volt a Trek részéről, hogy megadta a lehetőséget a hobbistáknak arra, kerékpárjaikkal legalább külsőre hasonlíthassanak a sztárokhoz. Azt sok bringán láthattuk, hogy az ülés és a bandázs kifehéredett idénre, a Trek 4.5-ön viszont a fehér felnik jelentik a habot a tortán. Remekül illeszkednek így a kerekek a vázhoz és a már említett kiegészítőkhöz, így nagy büszkeséggel pattantam nyeregbe a Dolomitokban. A külsőségekkel azt hiszem minden jövendőbeli tulajdonos nagyon elégedett lehet.

A váz:
A Trek ezen modellje a hétszeres Tour de France győztes, Lance Armstrong kedvenc edzőterepéről a Madone hágóról kapta a nevét. Ázsiában előállított TCT karbon csövekből készült, eltérően a többi Madone modelltől, melyeket az ún. OCLV csövekből építenek az USA-beli Wisconsinban. A Madone modellek többsége kétféle geometriában érhető el, ezeket Pro és Performance geometriának nevezik. Előbbi a versenyzősebb, utóbbi a kényelmesebb, túrázósabb bringásoknak szól. A 4.5-ös viszont csak utóbbi változatban kapható, így nekem is ez jutott.

A Trek egyik védjegye az ún. ControlCore konstrukció, mely azt jelenti, hogy a vázaik méret specifikusan különböző cső vastagságokkal rendelkeznek, az irányíthatóságban és a rezgés elnyelésben azonban nincs különbség. A Trek szerint a drágább OCLV vázaknak merevebb a középrészük, mint a 4.5-nek, de a tavalyi tesztalanyunkhoz képest ezen a téren nem éreztem semmilyen különbséget, illetve nem volt semmilyen lánc dörzsölődés sem a normál, kéttányéros Shimano hajtómű használatával. A gép, vázfelépítéséből adódóan egyébként különösen ajánlott közepesen nehéz és nehézsúlyú bringásoknak. Nekem továbbra is nagyon tetszenek a Trek által használt vázillesztések és megvastagítások, a merevség pedig elsőrangú.

Diavetítéshez kattints a képre

A legtöbb vázgyártó a standard, 68 mm széles középrészt használja a vázaknál, a Trek viszont nagyot alkotott tavaly a túlméretezett persellyel a középrésznél. Már messziről feltűnő mennyire hangsúlyos területe ez a kerékpárnak, de olyan gyönyörűen alakították ott mégis a karbon szövetet, hogy az összkép egyáltalán nem szenvedett csorbát, sőt! Az eredmény egy 90 mm széles középrész, mely 48%-al növeli az alsó cső merevségét a középrészhez érkezéskor. Ez a design egyébként a legtöbb két tányéros hajtóművel kompatibilis, anélkül, hogy befolyásolná az ún. q faktor, illetve 40 gramm súlyt spóroltak vele a hagyományos középrész kialakításokhoz képest.

Szett és kiegészítők:

A Madone 4.5-ös gondosan megválasztott kiegészítői segítenek abban, hogy a bringa összsúlya se legyen túl sok, éppen a 8 kilós határon maradt a gép. Ami a szettet illeti (bár erről a Trek nem tehet) ez a bringa gyenge pontja. A Shimano 105-ös családja ugyanis kissé méltatlan egy ilyen jó vázhoz. Főleg a fékekre tudnék panaszkodni, a Dolomitok hosszú és meredek lejtmeneteiben bizony nem éreztem velük magam túl nagy biztonságban. A szett többi része teszi a dolgát, bár én ezt a bringát minimum Ultegra szettel vásárolnám csak meg!!! A Bontrager ülésre nem lehet panaszom, nagyon bejött a fehér színe és a párnázása is kellemes volt. Ami a kerekeket illeti, designban ötös és a hegyi utakon is jól viselkedtek. A Bontrager Race Lite kerekek meglehetősen könnyűek egy ilyen árú biciklihez képest. A külső gumit esetleg érdemes könnyebbre cserélni, ezzel kerekenként könnyedén spórolhatunk akár 50 grammot is. Érdekes egyébként, hogy a 4.5-ös összsúlya sok, nála drágább vetélytársánál is jóval kedvezőbb.

Élesben:

Az első dolog, amit észrevettem, hogy én nem a már fent említett Performance geometria célcsoportja leszek. Tavaly már ömlengtem a Trek 5.2-es vázáról, akkor az a Pro vonalat képviselte, a 4.5-ös Performance váz nekem túl sloopingos volt. De hát a kényelemhez és a hosszú túrákhoz meg sokan pont ezt szeretik, ezért ezt nem is negatívumként említeném, inkább csak arra mutatnék rá, érdemes jól átgondolnunk, esetleg kipróbálnunk vásárlás előtt, hogy melyik Trek váztípust válasszuk. A performance geometria egyébként abban különbözik a Pro-tól, hogy a homlokcső 30 mm-rel nagyobb, így a kéz pozíciója is magasabban van.

Diavetítéshez kattints a képre

Sokszor írjuk, írják, hogy a kerékpár ilyen meg olyan jól kezelhető, de rájöttem, hogy igazából ezt a tulajdonságát csak mezőnyben lehet jól kipróbálni. A Gran Fondo Gimondi országútis maraton remek alkalom volt erre, ugyanis rajtam kívül még 5000-en indultak, így biztos lehettem benne, hogy a 135 km-es távon végig bolyozni fogok. Máshol már olvastam, hogy a 4.5-ös kezes jószág a „bunch rideokon”, ezt a granfondo után megerősíthetem. Remekül viselkedett, gyorsan reagált minden manőverre. A lefelékben is mertem engedni neki rendesen, a váz könnyedén bírta, csak azok a fránya fékek…

Összegzés:

Úgy gondolom a Trek 4.5-ös kiváló választás lehet azoknak, akik egy trendi, ultra vagány bringa nyergében szeretnék tölteni a hosszú hétvégi túrákat és maratonokat. Hegymászásra is abszolút alkalmas, a Dolomitokban nekem ezt bebizonyította a 15-20 km hosszú, átlagban 6-8%-os emelkedőkön. Sajnos külön váz szettként nem kapható a 4.5-ös, pedig erre a vázra aztán tényleg lehetne építeni, illetve tuningolni. Sok rosszat nem tudok róla írni, beletettem kb. 1000 kilométert, mentem vele nagy hágókat és egy durva granfondot is. Végig kényelmesen éreztem magam a nyergében, hamar megszoktam a kerékpárt. Amire még érdemes figyelni, hogy 172 centis testmagasságom ellenére az 54 cm-es váz egyáltalán nem volt nagy nekem!

További infó és ár: www.trek.hu