TitánvázakSzerző: Magyar Lajos
| blog bejegyzés ajánlása
Időpont: 2010. február 02. csütörtök 21:11
Szakág: Országúti
Mivel merész vagyok, ezért úgy gondoltam, elkövetem az alábbi cikket. Meg kaptam néhány visszajelzést, hogy szeretik az írásaimat, meg titánbringám is van... szóval nem engem kell hibáztatni:)
Először a német szakújságírók tapasztalata és véleménye olvasható, utána leírom a saját gondolataimat, amit 3 év alatt sikerült összeszedni. A Roadbike részhez a zárójeles megjegyzéseket én fűztem hozzá. A cikk 1 éves, az árak azóta változhattak, sajnos szinte biztosan nem lefelé...
A Roadbike a titánvázakról
Ezek klassz, kényelmes vázak, a kivitelezés koronái: megvizsgáltuk azt a légkört, ami a titánvázakat körülveszi.
A kért ár Az USA-ban készült vázak ára, több mint 3000 euró, ennek tudatában a legtöbb embernek megfizethetetlenek. Aligha jobbak azonban, mint az olasz Nevi. Az ilyen eltúlzott árak fő oka a rendkívül költséges és bonyolult feldolgozás. A titán nagyon drága anyag: a költsége körülbelül tízszer annyi, mint alumíniumé. Ezen túlmenően megköveteli a drága vágószerszámokat, a gyártás, a csövek, a húzás vagy a hegesztés is borzalmasan időigényes és nehéz. A titán könnyen reakcióba lép az oxigénnel, ami oxidálódást okozhat. Ezért inert gázzal - rendszerint argonnal - végzik a munkát. A gyártók vázépítési kerete - a bérhegesztés – csordultig tele van, mindössze néhány gyártó dolgozik a zárt kamrákban – ez szó szerint izzasztó munka hegesztőknek is. A titán feldolgozása emiatt rendkívül időigényes. A megmunkálás az Egyesült Államokban és Európában persze lényegesen magasabb minőségű, inkább javasolt onnan vásárolni, mint Oroszországot vagy Ázsiát előnyben részesíteni. Ez is az egyik fő oka annak, hogy tesztvázak közül a Kocmo, a Radon és a Van Nicholas sokkal olcsóbbak - 1070-1999 Euro között.
Minőség szemmel láthatóan De az alacsonyabb árak feltétlenül rosszabb minőséget jelentenek? Kényelmes, de nem merev? Meglepő: az ár-költség hatékony Kocmo váz a Roadbike tesztlabor meggyőződése ellenére is teljesítette ugyanazon követelményeket, amit a többi váz. Sőt, a Kocmo érte el a legjobb értéket a középcsapágyház-merevségben a titánvázak közül. A mintegy 100 Newton merevségű Kocmo kb. egy szinten van a Scott Addict-al – ami az egyik legjobb széria karbonváz a piacon. (A többi váz 80-88Nm között mozgott.) A Kocmo ezzel cáfolta azokat, akik azt mondják, a titan és a merevség nem összeegyeztethető. Mindazonáltal, a mérések szerint a titánvázak homlokcsövének merevségét kritizálóknak van igaza. A hét vizsgált váz fejcsőnél mért merevsége mindegyiknél 60Nm körül mozog, így elmarad a mai modern alumínium vagy karbon vázak merevségétől. Különösen súlyos bringások (75 kiló fölöttiek, és ezt pont a német mondják:) ) érezhetik a kevésbé biztos kormányzást az úton. Ennek oka, hogy a titán viszonylag „puha,” összehasonlítva más anyagokkal – alu, karbon – azoknál rugalmasabb. (Itt szerintem az lehet az ok, hogy a homlokcső mindössze két helyen van „megtámasztva” míg a többi vázelem 3-4 ponton, illetve nagyobb felületen kapcsolódik egymáshoz. Ugyanezen homlokcső „puhaság” miatt pontozták le a King3 vázat is a Roadbikés srácok. Én sosem éreztem, hogy "nyúlós" lenne a kormányzás. Talán lassú egy kicsit, de ők tudják, hiszen havonta próbálnak ki annyi bringát, mint én 30 év alatt...)
Az örökkévalóság Ugyanakkor minden vázat teszteltünk természetesen a gyakorlatban is. Bárki, aki a hiányzó homlokcső-merevséget hiányolja, cserébe megkapja a titánváz minden előnyét. Ez az előny elég sokáig tart, mert a titánvázak egy életre készülnek. Azt, hogy egy teljesen új kormányzási tapasztalatot kell megismernünk - a Seven, Moots, és Nevi bőven ellensúlyozza. Az anyag rendkívül ellenáll a korróziónak, még a sós víz sem árt neki, és így nem kell rá festék. Még a karcolásoknak is ellenáll a kemény titán, a foltokat egy kis olajos, puha ruhával könnyen el lehet tüntetni. Nem utolsósorban ez a sérthetetlenség növeli még tovább azt az aurát, ami a titán legendáját övezi.
Következtetés: Vázak és árak: Összességében a Nevi és a Van Nicholas kapott jó, a többi váz nagyon jó minősítést, a győztes a Seven. Az orosz váz:
A Seven váz idei kiadása:
A Cube:
Van Nicholas Chinook:
Amit hozzátennék: A legelső szó, ami menet közben eszembe jut, az a kényelem. A De Rosa előtt huzamosabb ideig egy, a De Rosával azonos méretű Columbus SLX New csőből épült Olmo acélvázat használtam. (Érdekes, az Olmo nálunk nem túl ismert, pedig kitűnő kerékpárokat gyártanak, és van magyar forgalmazó is. Szerintem érdemes egyszer ellátogatni hozzá azoknak, akik nem akarnak annyit áldozni egy márkásabb névre. Pedig nem ismeretlen olasz gyártó, 60 éve építenek kerékpárokat. Giuseppe Olmo volt Olimpiai Bajnok, nyert Girót, Milano-San Remót, és 1936-ban 10 szakaszt nyert a Girón. Ők a középcsapágyat erősítik titánhlóval a csúcsmodelleknél - hogy kapcsolódjak egy kicsit a titánhoz.) Ha jól tudom, ilyen csőszettből készült vázakkal nyert Indurain és Bugno, tehát nem egy rossz váz ez sem. Volt egy karbon Moser vázam, de nem volt akkora élmény, így jött a titánváz gondolata. Ezek mindig is tetszettek, főleg a Merlin csodái, vagy a Colnago titán-karbon remekei.
Colnago Titanio:
Titán-karbon CT1:
Aztán a Merlin, ami nekem máig nagy vágyam... A Cyrene váz:
Így is lehet vázpapucsot, vagy csövet, csapágyházat kivitelezni:
Az ilyen képek láttán beindul az ember nyáltermelése... Sajnos most ilyesmiket produkálnak, de minek?
Na mindegy... Az aluvázakat sosem szerettem, sörösdobozból montivázat kell gyártani, ott jól néz ki a vastag csőátmérő, egy országúti gépen nem nagyon mutat. Persze vannak gyönyörű országúti aluvázak, csak nekem más az ízlésem. A titán ebből a szempontból is jó kompromisszum, mert a csőátmérők alig nagyobbak, mint egy jó acélváznál, de messze nem érik el az alu vaskosságát. Vagy csak úgy látom? Amikor először mentem vele, akkor a villa és a kormánycsapágy kivételével minden egyezett az acélvázzal. Ezt azért tartom fontosnak említeni, mert sok tesztben lehet olvasni, hogy mennyivel jobb a karbonváz, mert ilyen merev, olyan merev. Biztosan így van, sajnos nincs akkora összehasonlítási alapom – de vadul lottózom, hogy legyen:))) Fausto Pinarello így vélekedik erről: Én a tavaly „tesztelt” Bianchin éreztem, hogy sokkal merevebb, mint az enyém, de hát a két típus közt van némi különbség az időben, és a Bianchit versenyzésre tervezték. Visszatérve a saját bringáimra, nagyjából azonos volt a két váz geometriája, a felszereltsége, így talán mondhatom, hogy a kijött a két váz közti különbség. Ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy feleannyira fáradtam el 120 km után. Valóban elnyeli a rezgést, emiatt könnyebb a hajtás. Örömtelibbé, kényemesebbé teszi a kerékpározást, és legtöbbünknek ez a célja. Persze merev, mert fix görgőn harmadannyira mozgatom csak oldalra a középcsapágyat, mint az acélváz esetében. Emelkedőn is jobban haladok vele fölfelé, nagyobb hatékonysággal tudom átadni az erőt az útra. Nem kell félteni esőben, latyakban, mivel nem korrodál, és ha kell, javítható is. Utóbbi előnyők persze csak az acélvázzal, illetve a karbonnal szemben sorolhatók fel. Nem utolsó sorban gyönyörű, még olyanok is illették elismeréssel, akik a szomszéd szobába is autóval mennek. Ez jót tesz a sznob lelkemnek:))) Számomra mindenképpen a legideálisabb vázanyag, ha lenne pénzem, akkor vennék egy újabb típust, persze csak amiatt, hogy vajon az jobb-e... Ilyen volt a váz, mikor hazavittem, még a lányom is megcsodálta:)
És így néz ki most:
Az új típusból is boldogan tudnék birtokolni egyet:
Olyan színű nyergem már van, tehát nem reménytelen a dolog:) Az, hogy nem elég merev a váz, szerintem nem igaz. A mi szintünkön semmi esetre sem. Inkább az lehet, hogy megváltoztak a mérési paraméterek a karbonnak köszönhetően. Ami pár éve szupermerev volt, az most hajlékonynak számít. 2001-ben a 80Nm-es középcsapágyház merevség kitűnőnek számított, mostanra a Strock 120-130-nál tart. Annyival szúrnának komolyabb anyagot a profik? Az amatőröknek meg úgyis mindegy:) De milyen jól hangzik a marketingben... A Litespeed 2001-ben a Lotto csapatot szponzorálta, és McEwen bizony így is nyert sprintet a Touron. Mintha Armstrongék is titánvázzal mentek volna a Motorolában, de ebben nem vagyok biztos. Aztán itt van Berzin váza, amivel a Girón ment, akkor még acélvillával, valamikor 1994 körül, :
Ha sok pénzem lenne akkor lenne mire költeni. Daccordi Titanus - bár ez pont olyan vastag váz, amit én nem szeretek:
Independent Fabrications XS. Ezt szerintem a Merlin Cielo vázáról másolták, ott volt először ilyen titánmuffos karbonmegoldás:
Somec Titanio. Nem olyan csicsás, mint a Merlin, de gyönyörű:
Még a Ritchey is csinált ilyet régen, ez ráadásul szétszedhető:
A Fondriest Titan Level váza. Érdemes megnézni, milyen formákra alakították a csöveket akkor, amikor a Litespeed büszke volt rá, hogy tud támvillát hajlítani:
Másik nagy álmom a Lynskey, aki az egyik legkomolyabb amerikai építő. Ha ugyan nem a legkomolyabb. (Amennyiben valakit érdekel még pár (amerikai) titánváz, akkor nézze meg a blogokban az Oregon Handmade Bycicle Show címűt, ott van néhány csemege.) Egy Lynskey cyclocross (vagy trekking váz):
A papucs közelről. Hihetetlen a kidolgozás minősége:
A legújabb vázuk, amit Helix néven forgalmaznak, alig 4000 euróért. Hasonlót gyártat a Falkenjagd Aeras és a Van Nicholas Astraeus néven. Olyan, mintha meg lenne csavarva a cső:
Egy középcsapágyház és egy egyszerűbb váz:
Ami a legjobban megdöbbentett, hogy a Lynskey még háromkerekűt is gyárt a milliomoscsemetéknek. FSA K-Force karbon nyeregcső, Chris King kormánycsapágy, biztos megvan a titánjáték 1000 dollárból...
Közben észrevettem, hogy az egyik általam legkomolyabbnak tartott gyártó, a Paduano kimaradt. Pótolom a dolgot, és megjegyzem, hogy az integrált nyeregcső náluk már régóta létezik...
Ennyi lett volna. Amennyiben kedvet - meg komolyabb pénzösszeget:) - kapott valaki, nyugodtan vágon bele egy ilyen váz utáni vágyakozásba, majd építésbe. Amerikában nem annyira vészesen drágák ezek, és az internet korában már távolság sincs. Itt egy Motobecane, 2000 dollárért:
A komplett gép 4500 dollár, ami még mindig sok, de nem észvesztően magas. Szóval nem teljesen elérhetetlen egy ilyen kerékpár. A Motobecane sokáig a Cofidis csapatnak szállította a kerékpárokat MBT néven, ha nekik jók voltak, minket biztos kiszolgálnak egy életen át. Remélem, lesz majd olyan valaki, aki beleszeret a titánvázakba, és arra fogja majd felépíteni álmai kerékpárját. Hiszen tudjátok: amit elképzeltünk, arról soha nem szabad lemondani! Kezdetnek lehet venni egy titán nyeregcsövet, meglepően sokat dob a kényelmen! Meg a családi költségvetés hiányán is:)
Ha valamelyíkőtöknek lenne titángépe, megoszthatná a tapasztalatait velem. Ha kijavítana vagy megerősítene abban, amit írtam, az még jobb lenne:)
Kérjük, írja meg véleményét:Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be. Eddig hozzáfűzött kommentek:
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
_800x600t0_ic.jpg)
