A világítás hiánya, avagy a Sötét bringás

Igazság szerint ezt az írást Perillustrisnak kéne elkövetnie. Néhány éve ő találta ki a "Sötét vagy, vegyél lámpát! Világos?" című kampányt. Csinált jópár ötletes szórólapot, amiket lehetett látni a boltokban: sárga alapon fekete betűkkel az első mondat, és fordított színvilággal a Világos szó. Nagyon figyelemfelkeltő volt, sajnos elsikkadt, gondolom azért, mert saját pénzből finanszírozta.

Ha olvassa ezt - vagy valamelyikőtök ismeri, szóljon neki - akkor talán lehetne újra kezdeni a dolgot, esetleg még pénzt is lehetne keríteni hozzá. Szóval hiányában megpróbálom én körbejárni a témát. Meg mert jólesik a bíztatás:)

Sajnos sokan úgy vannak a lámpával, mint a sisakkal: nem kell, mert ők vigyáznak. Ők igen, de vajon akik nem látják őket, azok is vigyáznak rájuk?

(Én láttam már töksötétből előtűnő bringást hídon, ahol nem sok hely volt kerülni. Mert éppen nem égett a közvilágítás, neki éppen nem volt semmilyen lámpája, csak sebessége. Ha a gyalogos nem ugrik be a pillérek közé, akkor Sötét barátunk rommá töri őt is, meg magát is.) Azt most nem értékelném, milyen állapotban vannak szép hazánk útjai:((( Az országban bárhol még nappal is bele lehet esni egy gödörbe, vagy felütni a kereket, nemhogy éjszaka, a ragyogó közvilágításnál... Tehát régi klasszikus mondást idézve: "látni és látszani" kell. Szerencsére a gyártók már ezerfajta világítóeszközzel kényeztetnek minket, hiszen ha nem vagyunk Sötétek, akkor tovább bringáznuk, és ez jó nekik is. Mert ugye minél tovább teker valaki, annál több kütyüt, láncot, gumit, stb. lehet neki eladni.

Szóval előre nem hülyeség egy lámpa, amivel lehet látni az utat. Arra, hogy minket észleljenek, a kis villogó is jó (főleg országútira, mert azon bután néz ki egy lámpa), ami legalább láttatja az embert. Pontosabban nem jó, de a semminél több. Én este nem nagyon szoktam már országútival tekerni. Ha meg mégiscsak besötétedik, akkor a picike villogó városban elég ahhoz, hogy észleljenek a többiek. Súlya szinte nincs is, de 150-200 méterről látni.

Sokan kérdezhetik, hogy előre minek fény, hiszen nem jön szembe senki? Ideális esetben nem, de velem jött már szembe kivilágítatlan bringás, gyalogos, kutya, stb. akit csak az utolsó pillanatban tudtam kikerülni. Múlt ősszel a csepeli gyorsforgalmin mentem haza este 9 után a CM napján. Szembe jött a túloldalon két barom, egymás mellett, én csak amiatt figyeltem fel rájuk, mert egy 7,5 tonnás autó dudálva kerülte ki őket. Utánuk néztem, hátul sem volt villogó, mert hiszen minek esélyt adni maguknak? (Itt talán ki lehetne térni a CM veszélyeire, de majd gyártok arról egy külön írást.) Vagy ott van az a lehetőség, hogy az autós kinyitja az ajtót, mert ő vagy az utasa kiszáll. Jó esetben ilyenkor a cselekvés előtt belenéz a tükörbe. Ha azt látja, hogy valami villogó/világító fényforrás van mögötte, talán nem nyitja elénk az ajtót...

Ha szabad ajánlanom lámpát, akkor a Blackburn 3.3 4000-ért városba tökéletes. (Tudom, vannak olyan lámpaépítők, akik millió kandela erősségű, 500 wattos, 1000 lumenes Cree ledekkel dolgoznak, de az átlagnak erre nincs szüksége. Brutálisan erősek, december elején jött mögöttem valaki a Margit-hídtól az Árpád-hídig, akinek ilyen több állású reflektora volt. Mikor felrakta fullra, olyan volt, mintha egy kamion jönne mögöttem.) A Blackburnt november óta használom, állatul világít, látszik oldalról is. Mert ugye az sem baj, ha onnan is látják a bringást...

Hátulra elég a piros villogó. Ez hívja fel a doboztulaj figyelmét arra, hogy előtte van az élő szövet a fém(karbon)vázon, és ki kellene kerülni. Ebből én kettőt használok, egy pici, villára rakható gumisat, és egy nagyobb, nyeregcsőre, nyeregtáskára, hátizsákra, stb. csatolható másikat. Azért kettőt, mert ha az egyik kiégne, még mindig van világításom, de főleg mert eltérő ütemben villognak, így aztán jobban észrevesznek. Legalábbis ezt gondolom:) Egy ilyen egyledes kis gumis kütyü 500-3000 forint között van, a komolyabb, 4-10 leddel rendelkezők 2-12000 között. A nagyobbak 5-6 éves ovális Cateye villogók, az egyledes kicsi Hauser. Ezeknél a villogóknál érdemes odafigyelni az elemre. Ha kezd fáradni az elem, akkor sokkal halványabban/lassabban pislog a lámpa.

Létezik egy "passzív világítási rendszer" a fényvisszaverő. Természetesen nem a kukásmellényre gondolok, hanem a bringára ragasztható matricákra, vagy a bokára, karra, bringára tekerhető pántokra. Ezek igen jó hatásfokkal verik vissza a rájuk vetődő fényt, és nem "csúfítják" el a bringát lámpákkal. Ez kissé félmegoldás, de a semminél jobb. Esetleg ha valaki látta a Cseya nicknéven ismert srác Magellán bringáját, akkor ott az ilyen fényvisszaverőből láthat olyan 23000 darabot. Különféle formára vágott matricák vannak mindenhol a gépen, garantáltan látja még a vakond is:) Persze van ott rendes lámpa is, de nem lehet nem észrevenni a millió matricát. Ezekből az öntapadós fóliákból pár száz forint egy 10 centis csík, tehát az a kifogás sem merülhet fel, hogy drága... Az élet mindig drága, de talán ennyit megér, ha már lámpára nem költ az illető. Sőt, itt a művészi vénáit is kiélheti, mert olyan formát vág ki, amilyet akar. Én vettem olyat, ami foszforeszkál. A téli bringámon van belőle pár csík. Érdekesen néz ki, de nem olyan jó, mint a fényvisszaverő. Mivel többtucat színben gyártják, ezért föl lehet úgy is tenni, hogy majdnem észrevehetetlen, pl. kék vázra kék fólia. Ha megvilágítja valami, akkor viszont vakít a villa, vagy a teleszkóp. Én a nyeregcsőre tettem körbe, a kormányra, villára, kulacstartóra, kormányszarvakra, támvillára, tehát gyakorlatilag minden irányból visszaverődik a fény.

Csak jótanácsként mondom, hogy a küllőkre ne tegyetek! Rohadt melós leszedni... és nem is látszik annyira, mint amit küszködnétek vele. Akkor már inkább a világítós szelepsapka, ami mozgás hatására elkezd villogni. Ebből is van több szín, hogy válogathassunk, olyan 1600 körül van darabja.

A mellényről még annyit, hogy akiken látom, azok általában teszkóbringával nyomják, és a mellényük is hasonló hatásfokú. Olvastam, hogy elvileg 300 méterről látszik, de mi van, ha hátizsák van rajtam? Tudom, ráadom a mellényt. Láttam már ilyet is, felejthetetlen volt.

Egy kerékpárboltos ismerősöm azt mondta erről a lámpa témáról, hogy 100 kerékpárt vásárlóból 2-3 vesz lámpát. Egyszerűen eszükbe sem jut, hogy szükségük lenne rá. "Én estére otthon leszek" "drága" "van otthon" "majd ha jön a tél" és ilyesmi kifogások hangzottak el.

Mi van, ha nem ér haza sötétedésre? Ottmarad a tájban ahol a lenyugvó nap érte, és reggel továbbmegy? Életszerű...

Ha a legolcsóbb variációt veszem, akkor 4 hamburger árából meg lehet oldani, hogy lásson a többi közlekedő.

Van otthon, persze, de milyen? Nekem is van egy ősrégi Cateye HL 500/TL 550 lámpaszettem, ami 1991-ben a legmodernebbek közé számított. Kár lenne küzdeni velük, mert a mostaniak fele annyi elemmel 50-100x annyit világítanak, sokkal messzebbre.

Csak télen van sötét? Persze, hiszen nyáron egész nap süt a Nap...

A legjobb duma amit hallottam kifogásként, az a "környezetbarát vagyok, az elem is szennyező" alulmúlhatatlan ostobaság volt. Mondtam neki a boltban, hogy tavaly feltalálták az akkumulátort, illetve már létezik a napelem is.

Szóval kedves Sötét, ez is olyan dolog, amire számtalan érvet ki lehet találni, hogy miért NE költs rá. Aztán majd ha valami hozzátartozód olvassa, hogy "elgázoltak egy kivilágítatlan kerékpárost" majd megcsörren a telefon, hogy be kéne jönni azonosítani téged, akkor vajon megérte az a 2-12000 forint, amit nem erre költöttél? Tudom, tudom. Balesetek mindig a másikkal történnek. A gond ott van, hogy egyfelől a mások is ezt gondolják, másrészt mindenki valaki, aki általában hiányzik egy másik valakinek. Véleményem szerint nem jó Sötétnek lenni.

Most persze a sisaktalan-lámpátlan egyedek azt mondják, hogy minek teker az ilyen, aki fél a bukástól, sötéttől? Mert szeretek bringázni, és azért használok sisakot meg lámpát, mert engem hazavárnak.

Aki nem hord sisakot az keményfejű. Vagy csak annak gondolja magát?

Aki meg nem használ lámpát, sötét. És tényleg Sötét.

Végezetül a saját esetem az előző évezredből. 17 évesen az ember halhatatlan, fáradhatatlan, nem jutnak eszébe ilyen hülyeségek, mint baleset, lámpa. Igaz, akkor még a profikon is csak szivacssisak volt, lámpaként meg a dinamó szolgált... Szóval legurultam egy osztálytársamhoz Táborfalvára. Este mg mentünk volna tovább valami szomszéd faluba, mikor az országúton jött szembe két autó, és az egyik előzte a másikat. Mivel láttam (ő meg engem nem, illetve már csak későn) hogy nem tud ő kikerülni, ezért én húztam félre a kormányt, és bele az árokba. Autók megállás nélkül tovább, én meg kulcscsonttörtem. Valahogy eljutottam egy gyűjtőfuvaros mentővel Kecskemétre, ahol elengedtek éjjel kettőkor, kezemben a pólómmal. Hiába ismételtem többször, hogy pesti vagyok, nem zavarta őket. Stoppal haza, majd gyógyulás után levonatoztam Táborfalvára az osztálytárshoz a bringáért. Délután indulás vissza az autópályán, hiszen lefelé is ott mentem, végig a leállósávban. Csakhogy visszafelé utolért egy rendőr valahol Alsónémedi előtt, és leparancsolt a susnyásba, hogy toljam ott bringát. Hiába mondtam neki, hogy jöjjön mögöttem, és 15 perc alatt elérünk az elágazásig, ahol át tudok menni egy másik útra, ő közölte, nem felvezetőkocsi. Ebben persze igaza volt, de megtehette volna. Ugyanis utána lépésben kísért 45 percen keresztül amíg a lehajtóhoz értem. Addigra persze besötétedett, de én boldog voltam, hogy végre visszaülhetek. Aztán szerencsére nem volt holdfény sem, csak némi csillag, így olyan sötét lett, hogy egyáltalán nem láttam semmit, csak a felezővonalat. Így azon mentem, és mikor hallottam egy közeledő autót, akkor leugrottam, és kihúzódtam jobbra. Olyan este kilencre értem be valahogyan a Soroksári útra, ahol örömmel láttam meg a lámpákat, és hullafáradtan hazaértem tízre, hét helyett. Anyám persze szétaggódta magát, mert ugye mikor legutóbb bringáztam, akkor is elütöttek, most meg három órát késtem, szóval hol lehetek. (Sosem kések otthonról, ha azt mondtam, hogy hazamegyek hétre, akkor hazamentem hétre.) Telefon ugye akkor nem volt, így maradt a bizonytalanság. Sosem felejtem, el, ahogy akkor rám nézett, mikor hazaértem...