Blog Balatonman 2014. június 14.
Hajnalban 04.30-kor indultam útnak „segítőimmel” feleségemmel Melindával és egy jó barátommal Robival.
Korai kelésnek ára volt. Az M7-ről lehajtva át is vette a kormányt Robi, mert nagyon rám tört az álmosság. Bár a kocsiban már nem aludtam még is jól esett a csodás Balatoni tájban gyönyörködni a vezetésre koncentrálás helyett.
Szerencsére a nap többi részében nem éreztem igazán a fáradság, kialvatlanság jeleit. Jó tanácsokkal sokan elláttak akik már Ironman távot is teljesítettek és rájuk hallgatva csütörtökön nagyon sokat aludtam. Pénteken is edzés nélkül pihentem a versenyre, így az alig 5 órás alvás nem tűnt kevésnek. Rég izgultam verseny előtt ennyire, hogy mi lesz, hogy lesz, de ez talán érthető is hiszen ez volt az első 70.3-as triatlon versenyem és nem tudtam mi vár rám pontosan, hogy fogom magam érezni, mennyire fogok szenvedni.
Időben érkeztünk Balatonfüredre kb 06.30. kor, így bőven és kényelmesen maradt még idő mindenre, bedepózni, neoprént felvenni úszásnál be „check”-olni. Már a depózás során nagyon sok ismerős arccal összefutottunk.
Minden úgy ment ahogy azt előzetesen leírták a szervezők. Profi módon gördülékenyen. A depó-t másként nem igazán lehetett kialakítani így ez keskenyre sikeredett. Nekem meglehetősen hátul volt a helyem, de legalább a szélen. Szimpatikus, hogy a szervezők ide helyezték, még ha hosszú és keskeny is volt egy kicsit, mert szinte egész nap mindenki felszerelése árnyékban volt.
A Balaton 21.5 fokos volt az előre jelzések szerint így természetesen neoprénben úsztam. Kellemes, pont jó volt, nem éreztem melegnek és nem is fáztam benne.
Szerencsére a rajtot szélesen tudták indítani és jó tanácsokat megfogadva szélről indultam neki. Rajt és indulás! Abszolút kényelmes tempót felvéve haladtam és végig erre koncentráltam, nem csak az úszás hanem a bringa és a futás során is.
A vízből való kimászást rendezők is segítették. A rámpa kissé csúszós volt pedig befedték gumival így ez valóban nagy segítség volt.
A bringámhoz érve könnyedén vettem le a neoprént. Hamar fent volt a sisak, rajtszám és egy kerékpáros kesztyű. Betoltam egy energia gel-t és már mentem is kifelé a depóból. A Tagore sétányon keresztül jól biztosított útvonalon hagytuk el Balatonfüredet. A kb 45 km es pálya elmondások alapján nem nevezhető könnyűnek. Talán a Mátrában töltött hétvégéknek köszönhetően nem éreztem olyan nehéznek. Az út minőségével is sok negatív véleményt mondtak, de ez sem igazolta a valóság, mert bár nem volt kifogástalan, de a nagy magyar átlaghoz képest egész jó volt. Két frissítő volt és valahogy mind a kettő emelkedőnél. Ennek van előnye és hátránya is. Ha megállsz vagy lassítasz mindenfélekép nehezebb elindulni vagy felvenni ismét a tempót, viszont a segítőknek akik maximálisan kiszolgáltak minden kérésünket könnyebb volt a kért Iso-t vagy Gel-t feladniuk. Ami még előnye, hogy síkon vagy lejtőn sokkal nagyobb sebességgel haladnak a résztvevők ami balesetveszélyesebb és a kért frissítők feladása is nehézkesebb lett volna.
A frissítő pontokon minden volt Gel, Iso, víz, szőlőcukor, mazsola, energia szelet, Magnézium stb, stb, minden földi jó /ahogy a szervezők is előre beharangozták/, hogy valóban csak rajtam múljon a táv teljesítése.
Kerékpár után a futást könnyedén kezdtem, talán soha még ennyire nem ment könnyen. A pulzusom is megfelelően alacsony volt amivel csak azt tudtam abszolválni, hogy jól készültem végig erre a versenyre. Bár 3 km-től 7. km-ig egyre fokozódó hasi és gyomorgörcsök vették el a figyelmemet és az egyik frissítőállomástól kb 300-400 métert sétáltam is, de szerencsére hamar elmúlt és utána már valóban gondok nélkül élveztem a verseny hátralévő részét.
Futókör 3.5km volt és itt is 2 frissítő pont volt körönként. Itt még vizes szivacs és sós termékek sokasága is volt, de számomra az igazán csúcs az a tányér só és a frissen szeletelt paradicsom volt.
Az első 3 körben csak szemezgettem vele és furcsálltam, hogy ez vajon minek ide, de miután megkóstoltam minden körben ettem egyet.
Itt is figyeltek a szervezők, hogy jól biztosított és lehetőségekhez mérten árnyékos pályán haladjuk. A futópálya nagy részén szurkolók adták az erőt minden résztvevőnek.
Célba érkezést követően megkaptam, mint minden „finisher” a medált és a „finisher” pólót. Tervezett 7 órás időmhöz képest még a leállással is 6:36 alatt sikerült teljesíteni a távot ami jó alap, hogy a következő még jobban sikerüljön.
Az időjárás is kegyes volt a 24-26 fokos meleggel és közepesen felhős égbolttal.
Mivel ez volt az első év mikor úgy éreztem fel vagyok készülve annyira, hogy limitidőn belül /10 óra/ teljesítsem a távot ezért is vágtam bele, bár már évek óta csak pozitív visszajelzést hallok erről a rendezvényről.
Ettől függetlenül is kellemesen csalódtam és örömmel láttam, hogy van ma még Magyarországon olyan verseny rendező csapat aki a minőségre maximalizmusra törekszik.
Prémium versenyen ha részt akarok venni nem kell minden esetben az Osztrákokhoz menni.
Le a kalappal a sok segítő és rendező előtt akik egy felejthetetlen élménnyé varázsolták ezt a napot nekünk.
KÖSZÖNJÜK!!!
Jövőre is ott leszünk. :)
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.