Csúcstámadás a Kékesen

Eddig mindig nyaraltunk ebben az időpontban, mert ugye a Tour után, de még a Vuelta előtt kell intézni a nyaralást:) így sosem tudtam részt venni ezen a versenyen. Meg kell mondjam, igen jól éreztem magam, bár 38 fok volt, és 28 másodperccel kívül kerültem az egy órán. 55 perc körüli időt gondoltam teljesíteni, mert a Laluska testvérek elmondása szerint nem túl nehéz a terep, meg ugye rövid is a táv... (Vera most harmadik lett a lányok között, az első csúcstámadást pedig megnyerte.) És hát ugye a Dolomitokban komolyabb hegyekre is felmentem, szóval tele voltam tervekkel. Azonban önhibámon kívül csak 2 órát tudtam aludni, így aztán hiába voltam erős, ma kevés volt a teljesítményem.

Pedig végig úgy mentem, ahogy terveztem, de Mátraházától, ahol meredekebb lett az út elért a fáradtság, és oda már kevés volt a 38/27, kellett volna még egy menekülő áttétel, hogy pár száz métert pihenhessek. Mindegy, harc után okos a katona, de persze ha kialszom magam, akkor elég lett volna a 25 is. Persze ez már csak magyarázkodás, kívül voltam a szintindőn, és kész. (Vagy meg kellett volna ennem a komplett Laluska-reggelit, vagy megígérni a lányomnak, hogy sárga pólót nyerek. A Laluskák megint jót mentek - ők sem aludtak 2-4 óránál többet! -, én meg mindig betartom, amit a lányomnak ígérek.

Némi kritika a szervezőknek:

A rajtnál kevés volt a wc, illetve a vízvételi lehetőség, relatív sokat kellett sorba állni.

És némi kritika a nézőknek:

Jól esett volna a bíztatás mindannyiunknak, nemhiába szólt ezért többször Roland az út szélén állóknak. Külföldön ez jobban megy. A kivételt a vége eltti utolsó kanyarok egyikében álló csoport jelentette, akik komoly hangerővel segítettek minket, és bizony jó volt hallani, hogy már csak 200 méter van hátra. (Jó, nekem 2000-nek tűnt...)

Az iskola udvarán már voltak jelei annak, hogy kemény nap lesz:

Diavetítéshez kattints a képre

:))) Állnak sorba a népek, mert a wc-t és a kulacsokat is meg kell tölteni:

Diavetítéshez kattints a képre

Az utánpótlás folyamatosan érkezik, míg páran az udvaron melegítenek:

Diavetítéshez kattints a képre

Tömeg a rajtnál:

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Mivel én ugye mindenhol nézem a kerékpárokat, így itt is láttam pár különlegességet. Ez egy gyönyörű Colnago Titanio, a Maxi-bikés Roland a büszke tulaja:

Diavetítéshez kattints a képre

Egy gyönyörű King RS:

Diavetítéshez kattints a képre

Érdemes megnézni a szingót is, ilyet sem kapni mindenhol:

Diavetítéshez kattints a képre

A tulaja igazán büszke lehet rá! Nem sok kerékpárt tartok szebbnek a sajátomnal, de ez az. Érdemes megnézni a felszerelést, ez bizony a kerámiás változat... (Ha minden jól megy, akkor pár nap múlva részletesebben írok egy ilyennel szerelt titáncsodáról.)

Az információ és hangulatfelelős, aki jól végezte a dolgát:

Diavetítéshez kattints a képre

Aztán eltelt 1 óra és 28 másodperc, és a célban leadtuk az időmérőket:

Diavetítéshez kattints a képre

Érkeznek a fáradt és boldog népek:

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Ismét egy ritka váz, Yasec:

Diavetítéshez kattints a képre

Lefotóztam egy fotóst:)

Diavetítéshez kattints a képre

Vercsa, János és Kriszta - ismerős arcok az ausztriai túrákról:

Diavetítéshez kattints a képre

Én a Laluskákkal:

Diavetítéshez kattints a képre

Ismét egy csodaszép kerékpár a Pinarello műhelyből Opera Canova:

Diavetítéshez kattints a képre

Itt is joggal büszke a tulaj!

A szponzor Rose egyik karboncsodája, amivel versenyt futhatunk az idővel:

Diavetítéshez kattints a képre

És az ajándékcsomag, ami szintén tőlük van:

Diavetítéshez kattints a képre

Szóval a két apróságot kivéve szerintem jó volt minden, a célban volt bőven banán, müzli, folyadék, stb. A kijelölések jók voltak, az indítás is jó ötlet volt ezzel a 3 méteres átengedővel, talán a célban lehetett volna ez teljes szélességű, de azt ugye nem lehetett megoldani.

Sajnos a hegyi bajnokság befutóját nem tudtuk megvárni, mert Vercsának ment a vonata tótiába, így nem tudtunk szurkolni Kusztinak:(

Szóval én jól éreztem magam, jövőre vissza kell menni, és 55 perc alatt teljesíteni a távot. Már csak azért is vissza kell menni, mert igen sok nagyon csinos lány kerékpározik, és bár ez verseny volt, de kellemes környezetben mindannyian jobban megyünk:)

Ezúton is köszönet a szervezőknek és a segítőknek, akik az 500 embernek segítettek élvezetessé tenni a versenyt!