BLOG 2012, a harag napja

Időpont: 2012. június 02. szombat 16:03
Szakág: Országúti

Eljött a sokadik nap, és bizony itt csúcsosodott ki, hogy nem volt elég összetartó a társaság, illetve ennyi embernél már nem a demokrácia, hanem a diktatúra a célravezető. Indulásnál a szokásos koreográfia volt, mi páran lementünk lábon az olasz találkapontra, a többiek két autóval érkeztek. Az egyik mellékutcában félreálltunk, ott bringaállítgatás, öltözés. (Az első hiba rögtön az volt, hogy nem a szokásos helyen volt a randi, hanem máshol.) Én mondjuk örültem, mert az utcából kifelé jövet megállapítottam, hogy ott van egy jó kis fagyizó, és hazafelé majd ott frissítünk.

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Mivel a kerékpárok egy része szétszedett állapotban került szállításra, ezért ugye össze kellett rakni őket. Vercsa bringájába nem megfelelően kerültek be a kerekek, és ez indulás után 150 méterrel ki is derült. Megálltunk neki a bátyjával, és beállítottuk a kerekeket. Addigra a többiek elmentek, csak Pisti várt minket az egyik lámpás útszűkületnél. Én előrementem, mondom szólok, hogy várjanak egy kicsit. Ahogy megláttak, pont váltott a lámpa, és elindultak, ketten maradtunk ott. Megint csak a kérdés, senki nem nézett körül, hogy hányan is vagyunk összesen? Mindegy felértek, átmentünk a lámpán, én felhúztam a sort a többiekre, mondván úgyis mindjárt megállunk, mert kint vagyunk a városból. (Itt is meg volt beszélve, hogy amint kiérünk a városból megállunk, mert meg kell locsolni a természetet húgysavval. Ehhez képest amíg én megálltam, addig mindenki elment, mert "majd később.") Mindegy, felértem.

Egy ideig nem is mentem nagyon laluskásan, mert volt mit nézni a tájon (is):

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Az első összevárás a Monte Croci tetején volt:

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Pisti és Dani örülnek a képnek:)

Diavetítéshez kattints a képre

Zoli pedig gólyát játszik:

Diavetítéshez kattints a képre

Ez volt mára az első hága, már csak kettő van hátra. Innen szépen lezúdultunk a völgybe, hogy majd megint fel lehessen mászni a magasba. Mivel nekem (az értelmi képességeim mellett) az ereszkedőkészségem is korlátozott, ezért Verával (ő legalább felfelé jó, ellentétben velem) tandemet hoztunk létre, és egy nyugodt, 45-50-es tempóval lehaladtunk úgy 12 km-et. Megjegyezném, hogy az autósok itt sem akartak ledudálni, hanem kivárták azt a pár percet, másodpercet, amíg meg tudtak előzni! Hejjjjjjjjj ha nálunk is lenne ilyen...

Szóval a falucskában víz után néztünk, mert fölfelé a sok tekeréstől - meg nekem a folyamatos beszédtől:) - kiszáradtak a kulacsaink, és ezt találtuk:

Diavetítéshez kattints a képre

Némileg tanakodtunk, hogy vajon mi lehet ráírva, mert a víz az ugye aqua, ez meg nem az. Aztán bevállaltuk, és telitöltöttük a kulacsokat. Itthon egy taljánul kiválóan vakerótól megtudtam, hogy a felirat kb. azt jelenti: "igyál, és élvezd." Vagyis "jó ítvágyat" :))) Szóval az ítvágy csökkentése után ismét kerékpárra pattantunk:

Diavetítéshez kattints a képre

Csak néha késztetett megállásra egy csodaszép templom, vagy harangtorony:

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Aztán megláttuk ezt a tengerszemet, amit a fotósok mindenképpen közelebbről akartak megvizsgálni, így ott pihentünk egyet:

Diavetítéshez kattints a képre

Jó kis hely volt, kristálytiszta víz, a csapat is csak csodálkozott:

Diavetítéshez kattints a képre

játszótér:

Diavetítéshez kattints a képre

sellő:

Diavetítéshez kattints a képre

palintázó kislány:

Diavetítéshez kattints a képre

szóval el tudtunk ott tölteni pár percet, na:) Még az egyik fotós is sikerült megörökíteni - a másik fotósnak:

Diavetítéshez kattints a képre

(Pancsoló kislányokat is akartam fotózni, gondolván a férfi olvasókra, de a lányok mindenféle idétlen kifogással jöttek elő, mint a "fürdőruha hiánya" meg "hideg a víz." Nem közösségi emberek:(((      )

Én úgy fél óra elteltével indultam volna, mert volt még hátra a tervezett 1800 szintből 1000, az idő meg nőttön fogyott, de balhé lett, mert más akkor kezdett el enni, másik más meg még pihenni akart. Mindegy, elindultunk, és mentünk vagy 25 métert, amikor Tominak lett egy komoly defektje, ami ismét vagy 40 perc pihenőt jelentett. Közben felfedeztünk egy újabb vízcsapot, újratöltöttük a kulacsokat. Páran megint előrementek, mert ugye "ti gyorsabbak vagytok, majd felértek..." Én megszálottan kerestem egy közértet, fagyizót, de persze ezek a tésztaevő népek komolyan veszik a sziesztát. Nyitva csak egy étterem, és egy fodrászat volt. Megláttam egy fagyizót egy kb. 20 %-os hupli tetején, az út szélén, oda felrobogtam, de persze az is zárva... nemörömbódottá...

Mindegy, haladtunk Misurina felé úgy 800-1500 méter hosszan, mint a 14-en. És itt következett életem egyik meghatározó élménye, amikor is kiderült, mit is jelent laluskában menni. Merthogy jött egy 5-6% körüli emelkedő, ahol együtt mentünk kényelmes tempóban Pistivel, Verával, onlájnCsabival, Mundi Gyurival. Olyan virágszagolgatós-tájbámulós-fotózós-beszélgetősen mentünk, úgy 14 km/h körül. Elöl Jancsi, Zoli, Dani. Úgy 6 km megtétele után láttunk egy táblát, hogy 12%, itt Vercsa közölte, hogy ő megy, mert lendületben van. Ez még nem lett volna baj, de így is  tett! És szépen elpörgetett tőlünk a 48 kilójával, a 12 kilós acélszörnyön! Szörnyű volt! Pisti teljesen kész lett - én is! - és megpróbált utána menni, de fölösleges volt. A pici lányt legközelebb a tónál láttuk. A hegy egyébként brutális volt, mert bár folyamatosan ki volt írva, hogy mennyi van még a csúcsig, a távolság valahogy nem akart csökkenni. Én az "1 km" táblától elkezdtem komolyan nyomni, mondván mégiscsak a teremtés koronája vagyok, és idáig pihentem, most majd jól felérek az elsőkre. Hát akkor zuhantam meg először, amikor jött egy tábla, hogy "0km!" Ezen úgy megdöbbentem, hogy még fotózni is elfelejtettem, majd onnan még volt 1 km fölfelé, ahol elágazott az út, és mi persze fölfelé mentünk tovább, még úgy 1,5 km-et. (Ahogy Sipi szokta mondani, "ez a világ leghosszabb utolsó kilométere" ami nem baj, de nekünk tényleg így volt, kb 4,5 km volt összesen az az egy! Innen már csak  úgy 1500 méter volt hátra 5-6%-on, míg odaértünk a tó túlsó végére, ahol végre egy közért, és hideg sör lett a jutalom. A fantasztikus látványt már meg sem említem, mert minek? A képek beszélnek helyettem:

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képreDiavetítéshez kattints a képreA szálló és a "bót:"

Diavetítéshez kattints a képre

ahonnan pont a megérkezésemkor lépett ki Istvángóré, és a kezembe nyomott egy Birra Morettit. Ez egy ötletes méret, csak nehéz szállítani:

Diavetítéshez kattints a képre

... persze nem mindenkinek, mert Gyuri egy továbbfejlesztett kulacstartót használ:

Diavetítéshez kattints a képre

(Az igazság az, hogy nem volt neki elég hideg a söröt, ezért lefuvarozta a tópartra, és kissé hűtötte a vízben.) Egy érdekes felfedezés, olaszia is gyárt Drehert, igaz nem antal, hanem Anton a név:

Diavetítéshez kattints a képre

Fent egyébként meleg volt, meztélláb sem fáztak páran:

Diavetítéshez kattints a képre

Na ott az a pici lány, aki szerényen üldögél, miközben egy tempóváltással porrá rombolta a hosszú évek alatt nehezen megszerzett/felépített férfibüszkeségünket:

Diavetítéshez kattints a képre

Itt éppen Csaba pótol kalóriát komlóból:

Diavetítéshez kattints a képre

Mivel meg kell kóstolni a helyi ételkülönlegességeket, ezért én a egy másik terméket is bevizsgáltam:

Diavetítéshez kattints a képre

ízlett, ha valaki ilyennel találkozik, nyugodtan bevállalhatja!

Szóval energiafeltöltés, öltözés után - innen volt egy kb. 25 km lejtmenet - megálltunk még egy fotó erejére a hágótáblánál:

Diavetítéshez kattints a képre

Készül a kép:

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

Innen aztán végig le, a találkozási pontig. Ott Pisti mentünk elöl, és bekanyarodott az egyik utcába, pedig nem ott kellett volna. Hárman utána, a többiek egyenesen tovább, kiabálva, hogy nem arra. Oké. Mire megfordultunk - volt közben vagy 10 autó - addigra mindenki elment. 10 emberből senki nem várt meg minket. Mentünk tovább, de egyikünk sem emlékezett pontosan, hogy hol vannak a kocsik, akik tudták, azok meg már nem látszottak... Egy darabig nézelődtünk a kis utcákban, aztán elhangzott pár billentyűzetet nem tűrő kifejezés, és eltekertünk Sillianba. Így nem ettem olasz fagyit, pedig nagyon fentem rá a fogam:(((  A szép az volt, hogy mire odaértünk, addigra ott volt mindenki - mi a bringaúton mentünk, az kicsit kerül - de egy telefon sem csördült meg, hogy mi a rák lehet velünk?

 

A benzinkúton megálltunk egy sörre, ott láttuk meg ezt a kiváló eszközt, aminek itt a hegyek között bizony nagyon komoly létjogosultsága van:

Diavetítéshez kattints a képre

 

Nem túl jó befejezés, de visszagondolva, ez "reális" hozadéka volt a hétnek.

Szóval összejött 138 km, amiből most csak 53 volt fölfelé, és 2000 szint. Másnap még volt egy 80 km körüli tekerés, de nekem nem volt hozzá kedvem, meg a térdem is fájt kissé, úgyhogy kihagytam. (Nem csak én.) Kissé el lett rontva a vége, de ebből tanulni kell!

 

Szóval nekem az a meglátásom, hogy jövőre diktatúra kell: Pisti megmondja,   

- mikor indulunk

- hol eszünk

- hol hugyozunk

- hol iszunk

- mit bámulunk meg

- mikor/mennyit pihenünk

 

mert ez így nem jó!

 

Ugyanis abba is bele kell gondolni, hogy mi van, ha valakit elfelejtünk, mert "biztos elöl van" miközben volt egy defektje, vagy géphiba, sérülés, eléhezés, bement a susnyásba pisilni, bármi. És nem biztos, hogy jó dolog egy 10 km-es hegyet megint megmászni, hogy vissza kelljen menni érte... Azt is bele kell kalkulálni az időbe, hogy van, aki kerékpárral megy vissza, annak van mondjuk plusz 60 km, nem síkon, illetve már jött fölfelé 30-at. Esetleg nem 1800 az összes szint neki, hanem 2400, ez jelentős különbség! Szintén lényeges, hogy ha van egy defekt, láncszakadás, küllőhúzás, stb. akkor az nem azonnal megoldható dolog, tehát az is idő, amivel számolni kell, mert ha ránkeseteledik, akkor azért sok embernek sötétben menni nem egy életbiztosítás, különösen hegyen, más tempójában...

Ha megállunk pihenni, akkor rögtön enni kell, és csak utána bármi más, hogy ne várjon 10-12 ember a többire, aki addig virágot szagolt, tájat élvezett. 

Az sem volna hülyeség, hogy ha az, aki nem ismeri a környéket, venné a fáradtságot, és elvinné a térképet magával, mert ha már a szervezők dolgoztak vele, akkor elfér a mezzsebben, táskában, cserébe meg lehet nézni a mezőnyt a hegyen...

 

Nem megsértődni kell ezeken, mert jószándékkal írtam a kritikát! Messze én vagyok a legtökéletlenebb közöttünk, viszont én vagyok a legnagyszájúbb, ezért megkérdezem: mi van, ha valakivel tényleg történt volna komolyabb gond, és csak nagyon utólag derül ki? 

 

És ha te lettél volna az?

 

Ugye?

 

Mindegy, nem volt baj, de az lenne a cél, hogy jövőre se legyen, ezért sokkal jobban kell majd figyelni egymásra!

Összességében nekem nagyon nagy élmény volt az idei túra is, szívesen megismételném akár már a jövő héten!

 

Ezek már a búcsú képei. Közös fotó a kis erőgéppel (a lányom nem hitte el, hogy egy "kicsi néni" lenyomott a hegyen, pedig de!:

Diavetítéshez kattints a képre

Dani a rituálé szerint még felvette a fogmosós sapkáját, és reggel is felberregett arcában az elektromos:

Diavetítéshez kattints a képre

Tomi értetlenül nézi Vera küzdelmét a reggeli debrecenivel:

Diavetítéshez kattints a képre

Az egyik felem sír, mert haza kell menni, a másik meg nevet, mert végre megyek haza:

Diavetítéshez kattints a képre

hiányzik már a család! (Itthon a lányom a nyakamba ugrott, és percekig nem engedett el. A feleség csak utána fér hozzám:)))    )

 

Bepakoltunk, indulunk:

Diavetítéshez kattints a képre

 

Egy utolsó, jellemző kép Ausztriáról. Mikor Tomi meglátta, e szavakkal ment a szobába a fotógépért: "Hű, ezt meg kell örökítenem, mert ekkora kupac szart otthon nem látok." És tényleg, bár ez szervestrágya, és nem szarkupac, de nem kicsi, az biztos:

Diavetítéshez kattints a képre

és emiatt is jó volt minden reggel kinézni az ajtón:)

 

Minden jónak vége szakad egyszer, sajnálom, hogy vége lett.

Köszönöm mindenkinek az egy hetet, azt hogy elviselt:)

Köszönet a lányoknak a mosogatásért, mosásért, a rendért.

Köszönöm a fotókat, kiváló képek lettek, párat itt is viszontláthattok.

 

Lehet készülni jövőre, megyünk kockás hassal, kempinggel:)))

 




Kérjük, írja meg véleményét:

Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.


Felhasználó név:
Jelszó:
  
Szöveg:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

Eddig hozzáfűzött kommentek:

2012.06.06. 20:59
Zorg:
Én nem "üzengetek" hanem elmondtam a véleményemet. Más ezt máshogy látja, én így láttam. Az, hogy miért láttam így, le van írva.
Aki ott volt, annak meg van lehetősége, hogy reagáljon. Van, aki megtette, van, aki nem.

2012.06.06. 10:48
ez a neten üzengetés már másoknak is bejött: http://mecslaszlo.blogspot.com/

2012.06.04. 18:10
Mundi Gyuri:
Megjött frímélen is, köszi!

másodperc:
Így van, zárjuk le.
Ami fontosabb, közben kitaláltam, hogyan tudunk elbánni a laluskákkal - majd Kéménden kifejtem. Aljas, ám célravezető, és sosem jönnek rá:)))

2012.06.04. 17:22
Az a lényeg hogy egyben és nagyobb gond nélkül hazaértetek!Én csak irigyelni tudlak titeket, bízom benne egykor én is egy ilyen remek csapathoz csatlakozhatom majd!

2012.06.04. 14:07
Én azért nem láttam ennyire sötéten a helyzetet. Az tény, hogy az utolsó elkavarodás az én hibámból történt, ezért nem is okoltam senkit. 20 éve szervezek, és járok hasonló túrákra, volt amikor csak 5-6-an voltunk, de ott is megesett, hogy valaki eltévedt. Szerintem ez természetes, 13 embert már nem lehet irányítani, csak a hadsereg módszereivel, azzal viszont nem kívánok élni. Ezért készültek a térképek. Azt már nagyobb hibának tartom, hogy rendszerint a szálláson maradtak, tisztelet a kivételnek. Legközelebb ruházat ellenőrzést tartok, és mindenkinek fel kell mutatnia a térképet indulás előtt. Kivételt, csak a GPS-el rendelkezők kapnak, nekik viszont az útvonalat kell betáplálniuk.
Na jó, ez csak vicc!
Véleményem szerint egy térképpel, és egy mobil telefonnal a zsebben, olyan nagy gond nem lehet. Az első túráinkon még nem létezett ez az okos szerkezet, még is mindig valahogy megtaláltuk egymást. Szóval, én alapvetően én elégedett vagyok, az sem olyan nagy baj, hogy 14 kerékpáros nem egy bolyban haladt, talán így az autósoknak is adtunk egy kis esélyt az előzésre. Az viszont tény, ha valamit megbeszélünk, azt tartsuk is be.
Zárjuk itt a témát, alapvetően nagy gond nem volt, és mindezektől függetlenül remélem mindenki jól érezte magát.
Köszönöm a részvételt, és hátszelet mindenkinek!

2012.06.03. 20:02
ha nem sikerülne a freeméles :
https://picasaweb.google.com/105377275785649011040/2012MajusiTura
üdv.!

2012.06.03. 18:00
A "Bevi e rispetta" azt jelenti, hogy ígyál és tiszteld. Az értelme az lehet, hogy ne szemetelj bele, ne tömd el, stb...

Blog

« 2014. augusztus »
H K Sz Cs P Sz V
010203
04050607080910
11121314151617
18192021222324
25262728293031








18. Fertő tó Kör 18. Fertő tó Kör
Távolság: 117 km
Szintkülönbség: 100 m
Nehézségi fok: 1
Tour de Bakony Tour de Bakony
Távolság: 70 km
Szintkülönbség: 450 m
Nehézségi fok: 7
Szezonzáró a Bükkben 2012. Szezonzáró a Bükkben 2012.
Távolság: 60 km
Szintkülönbség: 1300 m
Nehézségi fok: 6




Velo.hu bringamagazin.
Biciklis hírek, tesztek, felszerelések, túrák és apróhirdetések