Lovassy interjú a pálya szezon lezárultával: "Életem legnehezebb éve volt!"
2019.03.11. -
Amikor a pruszkowi velodrom omnium versenyének záró száma, a 100 körös pontversenye után legurult a pályáról Lovassy Krisztián, bevörösödött szemeiben a (közel 60-os átlag miatti menetszél "kikezdte") hatalmas megkönnyebbülés látszott. A vilagbajnoksággal egy közel 10 hónapja tartó hajsza ért véget. A hajsza végcélja a tokiói Olimpia, melyhez sok rögös úton kell először átjutni.
Korábban a pályakerékpáros szakág scratch és pontverseny számaira koncentrálva, kevésbé ismerhette meg a 4 futamos (egyetlen napon) omnium kegyetlen igazságait. Egy napon négyszer is rajthoz állni, négyszer toppon lenni. Kőkemény! Dehát az Olimpián nincs se scratch, se pont, így maradt az omnium és a versenyfutás idővel, pontokkal, több versenyzőt párhuzamosan managelni tudó nemzetekkel.
A világkupa sorozat rajtlistáit böngészve alig-alig találunk olyat, aki minden fordulón rajthoz állt. Nem is célszerű. Neki egyszerűen nem volt más lehetősége, ha ott akart lenni a VB-n. Párizs, Milton, Berlin, London, Cambridge, Hong-Kong. Világkörüli utazás, ami nem a medencézésről és koktélokról szólt. A szezon elején két hatalmas bukás egymás után, ahogyan ő mondja, az előtte való 18 évben nem esett két ekkorát. Ennek meg is lett a böjtje. Hátból kioperált velodrom szálkák, állandó félelem a bukástól a mezőnyben, sportpszichológusi kezelések. Mindezek közben a háttérben egy állandó és nagyon stabil pont (ami nélkül talán mindezeken túl nem lendült volna ilyen gyorsan), Pataki Ibolya.
Persze csak az eredmények számítanak. Ami lehet majd még jobb is, de ne felejtsük el, a 24-be bejutni és egy VB-re kijutni már önmagában óriási dolog. A kezeket ezután sem lehet zsebre rakni, az Olimpiához az idei év csak az alaphangot adta meg, ez volt a "beugró". De nem volt elég és ugyanennyi nem is lesz. A következő 12 hónapban még optimálisabban kell alakulnia mindennek, hogy egy karrier csúcspontján ott lehessen "Sumi" az ötkarikáson.