Annyira Más Bringateszt: Azub Mini

E-mail  Nyomtatás
2008. november 09.

Annyira más, hogy talán nem is kerékpár. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) például régóta nem ismeri el a fekvőbringákkal futott sebességrekordokat, pedig a burkolt változatokkal bőven száz fölött lehet hajtani vagy éppen tartósan nyolcvannal haladhatunk. No persze nem én. Az alábbiakban arról olvashattok, milyen a reku-érzés kezdőként.

Diavetítéshez kattints a képre

A rekuknak tulajdonképpen két fő csoportja van: a trike-ok, vagyis a háromkerekűek és a két kerékre épített szerkezetek. Utóbbiak között hosszú és rövid tengelytávú változatok léteznek. A teszthez egy rövid tengelytávú gépre esett a választás, mert ezekkel könnyebben lehet manőverezni a városban, akár olasz turisták vagy Demszky-oszlopok között. A kormánymegoldás is kétféle a fekvőkerékpároknál: a hagyományos, felülre szerelt kormány mellett választhatjuk az alsó befogást is. Ha már lúd, legyen kövér, az utóbbit üzemeltük be, ennek a hosszabb túrákon kényelmi funkciója van, mert pihenhet a kar, ezen kívül a légellenállás szempontjából is jobb.

Diavetítéshez kattints a képre

Maga az Azub Mini egy cseh rekumbens gyártó új modellje. Elöl-hátul 20"-os kerekeken gurul, ennek ellenére nem gyerekbicikli. A kis kerekek miatt alacsonyabbra kerül az ülés, így nem csak jobb a légellenállás, de gusztusosabban is néz ki a Mini. A vázszerkezet össztelós kialakítású, de a komplett gép súlya még így is a cipelhető kategóriában marad, könnyebb, mint egy DH-romboló. A felszereltség igényes, Sram X7 hátsóváltó megszorozva egy agyváltóval, így elég széles a fokozatok skálája. Az agyváltó sokat segített, amikor újra kellett indulni egy lámpánál álló helyzetből, mert csak kattintani kellett egyet. Egyébként mindkét váltókar a jobb kéznél helyezkedik el, kompakt és szép megoldás. Mechanikus tárcsafékek és duplafalú aerofelnik teszik még biztonságosabbá a Mini használatát.

Diavetítéshez kattints a képre

Üzembe helyezés
Nagyjából azt sem tudtam, melyik oldalról szálljak be az ülésbe, ami egyébként külön megér egy misét. A kagylóülés hosszanti irányban és dőlésszögében is állítható. Ami kimondottan tetszett benne, a nyitott cellás üléspárna, ami egy összegöngyölt dróthálóra emlékeztet, nagy előnye, hogy ráterhelve nem izzad az ember háta. Belegondolni is rossz, mi történne, egy hagyományos kárpitozású ülésben, amikor harminc fokban, már két órája tekerünk hátradőlve, pozíciónk változtatásának lehetősége nélkül…
A pedáltengelytől való távolságot természetesen nem csak az ülés előre-hátra csúsztatásával állíthatjuk, magát a hajtómű egységet is elmozdíthatjuk hosszanti irányban a vázon két imbuszcsavar kilazításával. Ha több centit is változtatunk ezen a ponton, a láncot is rövidíteni kell. A kormányt hasonlóan szabhatjuk személyre, mint egy hagyományos kerékpáron, csak a stucnit kell meglazítani, ami a fenekünk alatt található.
Nagyjából ennyi, egyszerűen hangzik, de sajnos hiányoznak a rutinmozdulatok, amikor érzed, mi nem passzol és tudod, min kell állítani. Szóval újra kell tanulni mindent.

Diavetítéshez kattints a képre

Menet közben
Nem csak a beállításokat, a bringakezelési technika elsajátítását is eléggé az elejéről kellett kezdenem. Az, hogy elinduljak, kanyarodjak, megálljak – nem kis összpontosítás árán – nagyjából öt perc múlva már ment, no de a rutin…
Nagyjából most értettem meg, miért fél sok nem elvakult kerékpáros barátom bringával közlekedni a városban. Ha az embernek nem válik a vérévé a lehetséges veszélyhelyetek kezelése, melyeket egy idő után észre sem vesz, ha nem uralja olyan szinten a gépet, mintha a teste meghosszabbítása lenne, hát valóban horrorisztikus a budapesti forgalom. Pusztán kerékpárúton pedig valóban nem lehet eljutni A-ból B-be. A rekumbens ráadásul önmagában is fokozza a balesetveszélyt, ugyanis egy átlagos parkoló autó mögül semmi nem látszik belőle és sokszor én sem láttam, amit akartam. Tulajdonképpen megértem az autóvezetők felháborodását, amikor gyanútlanul kikanyarodna, mert nem jön senki a főúton jobbról, erre amikor megindul, megjelenik ez a fura képződmény. Szintén gond még a padkázás. Bár egy bizonyos magasságot – nekem fölfelé 5-6cm, lefelé mondjuk 15 – kimozog az össztelós szerkezet, mégis baromira idegesítő, hogy nem a testemmel irányítom a rugózást vagy legalábbis nem sikerült rájönnöm, hogyan lehet pedálból csillapítani.

Diavetítéshez kattints a képre

Amiben igazán jó

Bár nem tettem vele igazán hosszú túrát, azért a Szentendrei út egyenes szakaszán hihetetlenül belendült, pedig a Mini nem is egy sportos fekvőbringa, ennél sokkal gyorsabb modellek is léteznek. Mivel egy bizonyos sebesség fölött a légellenállás számít igazán, ebben verhetetlen. Bár a ritmusváltások nem a reku világa és a hegymenet sem esett olyan jól a másfajta izomterhelés miatt, jól esett úgy repeszteni negyven-ötvennel, hogy nem is izzadtam. Gyakorlatilag nem tartom elképzelhetetlennek, hogy megfelelő rutin megszerzése után a száz kilométer feletti túrákat akár feleannyi idő alatt teljesíthetjük, mint trekkingkerékpárral, vagy sokkal több időnk marad nézelődésre.
Hogy kiknek ajánlom? Főleg olyan túrázóknak, akik szeretnének átlépni egy dimenziót és valami olyasmire vágynak, ami már inkább egy új életforma, mint hobbi.

Diavetítéshez kattints a képre

A tesztelt bringa 1.840,- Eurótól kapható az Annyira Más Bringaboltban (rendelés és info) A rekuk egyébként kimondottan személyre szabva rendelhetők, még a legapróbb alkatrészeket is megválaszthatjuk. Aki kevesebbért szeretne belépni a fekvőbringások táborába, nézze meg a Bufót, a következő linkeken: http://ambringa.hu/termekek/Bufo/  és http://www.azub.cz/en/bufo.php

(a teszt a velo 2008 júniusi számában jelent meg)





Tetszett a cikk? Ossza meg ismerőseivel:



Kérjük, írja meg véleményét:

Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.


Felhasználó név:
Jelszó:
  
Szöveg:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

Eddig hozzáfűzött kommentek:

2009.01.22. 13:23
Én minden gond nélkül használom városban is a rekut, bár ehhez azért jobb egy felső kormányos kivitel. (Az alsó kormány inkább a hosszabb túrákhoz ideális és a cikkben írtakkal ellentétben aerodinamikailag kedvezőtlenebb a felső kormánynál, hiszen nagyobbá válik a frontfelület.) Ha már valaki megszerzi a szükséges gyakorlatot, akkor csak a járdaletörések fokozottabb keresése jelent némi nehézséget, de azért ez sem vészes. Gábornak meg üzenném, hogy a hétköznapi használatú fekvőkkel közel sem mennek 80-100 km/h-val, meg aztán nem kell félni az emelkedőtől sem. A biztonságról meg csak annyit, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján arányaiban is kevesebb a rekus baleset, illetve azok is könnyebb sérüléssel járnak, mint a hagyományos bringásoknál.
Mi ennek az oka? A fekvők jobban feltűnnek a forgalomban, mert furcsák, szokatlanok, sokkal jobban fékezhetőek, eséskor kisebb a sérülési kockázat (pl nem fogsz átrepülni a kormányon, meg a lábad van elöl, nem a fejed...).

2009.01.11. 02:44
nem is forgalomba lett csinálva, am touron 130al is döngetnek lefele

2008.11.10. 10:07
Tehát csak városon kívül sík terepen igazán jó és biztonságos. A 80-100 km/h sebesség már nem igazán kerékpáros dimenzió, ennyivel menni fogalomban ilen üléspozízióban eléggé veszélyesnek látszik...





Francia Alpok 2017. Francia Alpok 2017.
Távolság: 980 km
Szintkülönbség: 11000 m
Nehézségi fok: 8
Albán-Anzix 2017.
Távolság: 999 km
Szintkülönbség: 12000 m
Nehézségi fok: 8
Alpok kommandó 2016.
Távolság: 590 km
Szintkülönbség: 7200 m
Nehézségi fok: 8






Velo.hu bringamagazin.
Biciklis hírek, tesztek, felszerelések, túrák és apróhirdetések